Katalónia büszkesége – bemutatjuk az FC Barcelonát

 

 

Az egész sztori még a 19. században kezdődött. Hans Gamper, vagy ahogy Katalóniában ismerik Joan Gamper 1899. október 22-én feladott egy hirdetést, hogy létre szeretne hozni egy foot-ball csapatot Barcelonában. Bő egy hónappal később, 1899. november 29-én a Gimnas Soléban tizenkét társával együtt megalapította a Fútbol Club Barcelonát.

 

 

Bár a Barcelona tradicionális nyári egy meccses kupáját Joan Gamperről nevezték el, az elnök az a Gualteri Wild lett, aki a klub történetének első mérkőzésén, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen is pályára lépett. A Bonanovában lejátszott mérkőzést 1-0-ra az angol csapat nyerte. A klub első trófeájára az 1901-02-es szezonra kellett várni, a jég a Macaya Kupa elhódításával tört meg.

 

Az első Spanyolország-szerte elismert versenysorozat, amit meg tudott nyerni, a Copa del Rey volt 1910-ben, ám mivel ebben az idényben a mezőny a CC San Sebastián bojkottja miatt két részre osztódott, ezért az 1912-es második győzelmének nagyobb volt a sportértéke. Ezzel a diadallal megkezdődött a klub első aranykora, mely 1929-ig tartott.

 

Az 1929-ig tartó tizenkilenc esztendő alatt a Barca nyolc Copa del Reyt nyert, olyan játékosoknak köszönhetően, mint a legendás kapus, Ricardo Zamora, akinek a nevét a spanyol bajnokság legjobb kapusának járó díja viseli, vagy a 454 mérkőzésen 333 gólt szerző Josep Samitier. A dicsőséges időszak megkoronázásaképp a Barcelona 1929-ben megnyerte az első spanyol bajnokságot.

 

 

A sikerkorszak az alapító Joan Gamper 1930-as halálával ért véget, a klub ezután nagyon komoly pénzügyi, társadalmi és eredményességi válságba került. A Barcelona ekkor vált a katalán nemzeti öntudat szimbólumává, és miután a szurkolók 1925-ben kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt, Miguel Primo de Rivera diktátor hat hónapra bezáratta a klub akkori hazai pályáját, a Les Cortst.

 

A 40-es évekre már rányomta a bélyegét Francisco Franco diktatúrája, a véreskezű vezető "tevékenysége" ellenére a klub ötvenedik évfordulójáig már 21 katalán- és 9 Copa del Rey-győzelem, valamint 4 spanyol bajnoki trófea díszelgett a Barca vitrinjében.

 

1950 júniusában – egy magyar legendának köszönhetően – új korszak vette kezdetét a klub történelmében. Kubala László cirka tíz esztendő alatt örökre beírta magát a gárda történetébe. Vezetésével a csapat 1952-ben és 1953-ban is duplázott, a játékos legemlékezetesebb mérkőzését 1952. február 10-én nyújtotta, amikor is hét gólt szerzett egy mérkőzésen. 1958-ban a magyar forradalom hatására az Aranycsapat két tagja, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is csatlakozott a csapathoz.

 

 

A második aranykort I. Luis Suárez Aranylabdája koronázta meg, majd a 60-as években újfent csak a rendszer elleni küzdelem maradt a katalánoknak, ebben a korszakban terjedt el a „Més que en club”, azaz a több, mint egy klub szlogen. 1973. október 28-ig csak a remény jelképe volt a gránátvörös-kék mez, ám ekkor jött az újabb megváltó!

 

A 20. század második felében Johan Cruyff gyakorolta a legnagyobb hatást a Barcelona történetére, játékosként még „csak” spanyol szinten szállította zsákszámra a trófeákat, majd edzőként a totális futball meghonosításával 1992-ben megnyerte a klub történetének első BEK/BL trófeáját. 2016. március 24-i halála az egész futballvilágnak hatalmas veszteség volt, a klubnak különösképp, éppen ezért méltóképpen meg is emlékeztek róla, stílusosan egy Real Madrid elleni klasszikuson!

 

 

A következő virágkort egy ügyvéd és egy újabb futballforradalmár hozta a Barcelona életében. 2003-ban Joan Laporta került az elnöki székbe, és olyan játékosokat adott Frank Rijkaard kezei alá, mint Ronaldinho, Deco vagy Samuel Eto’o. 2004-ben már ott kopogtatott az ajtón egy fiatal argentin is, ám a 2005-06-os BL-győzelem még sokkal inkább szólt a fentebb említett három varázslóról, mint róla.

 

Lionel Messi 2008-ban robbant be a köztudatba, ahol a futballforradalmár Josep Guardiola, valamint a két fazonszabász, Xavi Hernández és Andrés Iniesta oldalán tökélyre fejlesztett és csúcsra járatott egy olyan játékrendszert, melyet mindenki jól ismer: a tiki-takát, mely a szemkápráztató, rövid passzos, labdabirtoklásra és labdavesztés utáni lehengerlő visszatámadásra épülő tökéletes kivégző eszköz.

 

A Guardiola-korszak 2009-ben volt a futballvilág csúcsán, amikor is mind a hat lehetséges trófeát megnyerték, amit meg lehetett: BL, spanyol bajnokság, Copa del Rey, spanyol- és európai szuperkupa, klub világbajnokság, valamint ősszel Madridban 6-2-re kiütötték a Real Madridot. A csapat 2011-ben a Copa del Reyen kívül ismét mindent megnyert, ám mint minden nagy korszaknak, egyszer ennek is vége szakadt: 2012 nyarán Guardiola távozott a csapat kispadjáról, valamint elkezdett akadozni a gépezet.

 

 

Ám ekkor egy kisebb átmenet után jött az újabb korszak, melyet még most is ír a csapat: a Tito Villanova és az MSN dinasztia!